Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Manapság egyre nagyobb teret hódítanak a lazább irányzatok táncai, gondolok például a hip-hopra...De az idősebb korosztály inkább a sokak által konzervatívabbnak tartott társastáncokat részesíti előnyben. Ami engem illet, mindegyiket próbáltam már, és úgyanúgy szeretem a hip-hopot is és pl. a chachacha-t is. Az azért közös ezekben a táncokban, hogy az ember a saját szórakoztatása érdekében űzi őket. Sokan csak hobbi szinten, sokan versenyszerűen és rengeteg az olyan ember, aki csak nézi a táncosokat. A legtöbbjük szívesen megpróbálkozna az egyes stílusok elsajátításával, de nem mernek belevágni, mert nem is ismerik igazán a táncokat. A honlappal az a célom, hogy megismertessem a tánckedvelőkkel az egyes táncok  eredetét, mozdulatait, lényegét. Talán rá tudok venni néhány embert, hogy menjenek el egy tánciskolába, vagy éppen egy haveri társasággal keressenek egy tánctanárt.

Remélem tetszeni fog az oldal!
Jó táncolást mindenkinek!!!

(Ha van valami ötletetek, hozzászólásotok vagy véleményetek az oldallal kapcsolatban, írjatok nyugodtan: dori1116@citromail.hu)

 

 

 

Avagy az őskor varázslatos táncművészete. Hol kezdődik a tánc története? Mit is nevezhetünk egyáltalán táncnak?

 

Ezen kérdések megválaszolása néha igen komoly problémát vet fel. Több felfogás vetekszik egymással. Egyik szerint a tánc kialakulása és fejlődése egyidős az ember történetével, másik szerint az állatoktól ered. A különbség, hogy az állatok életében a "tánc", melyet udvarlási időszakukban lejtenek, ösztönös tevékenység és a lét- ill. fajfenntartás elengedhetetlen feltétele de ezen túlmenően semmiféle többlet célja vagy funkciója nem ismeretes.


Az ember életében is volt ugyan egy korai szakasz, amikor még ösztönös tevékenységnek számított ez a tevékenység de a tudat fejlődésével egyre tudatosabbá vált. Mielőtt létrejött a törzsközösségi társadalom, mely az összművészet létezésének megalapozója, még nem beszélhetünk igazi művészi tevékenységről, csak mint valamilyen primitív munkatevékenység egyik formájáról.

A Tánc világnapja:(április 29.)Sokan nem tudják, de a Tánc Világnapját Jean-Georges Noverre születésnapjához (április 29.) kötik. A híres francia mester egynémely munkáját talán látta valamelyik szépapánk a szomszédos Bécsben, hiszen 1767 és 1774 között a táncos-koreográfus olasz és német kollégáit követve a császárvárosban dolgozott.


A társastánc kialakulása Már az ősidők óta, ha az emberek összejöttek ünnepelni, nem maradhattak zene és tánc nélkül. Ezek nem csupán a szórakozás, hanem az adott közösség szertartásainak részei voltak. Kultikus, vagy vallási jelentőségük mellett fontosak voltak a közösség életében, összetartásában is. A zene (dalok, énekek később a hangszeres muzsika) apáról fiúra hagyományként öröklődött egy-egy népcsoporton belül. Minden népnek megvan a saját népzenéje és tánca. Mi magyarok különösen büszkék lehetünk mindkettőre. /Néptánc/

 

Akadtak azonban olyan zenék és táncok, melyek nem csak egy népcsoport, vagy ország lakosai között váltak népszerűvé, hanem elterjedtek, divatossá váltak Európa, illetve világszerte.

 

Kezdetben az európai uralkodó dinasztiák, császári és királyi udvarok határozták meg a "divatot". Ők patronálták az adott kor művészeit, köztük a zenészeket is. Gyakran hozattak külföldi mestereket, zenészeket, akik új dallamokat, szokásokat, táncokat terjesztettek. Mivel az egyes udvarok között élénk diplomáciai (és sok esetben rokoni) kapcsolat volt, időről-időre divatossá vált egy-egy művészeti stílus (barokk, reneszánsz) vagy zenei forma. Az udvarban minden szigorú szertartásos formában, az "etikett" szabályai szerint történt. Nemkülönben a zenés összejöveteleken, a bálokon. A bálok egyik legfontosabb szereplője volt a szertartásmester, aki ügyelt arra, hogy minden renden történjen. Az első bálozókat, ifjú nemeseket és úrhölgyeket a helyes, illő viselkedésre és táncra oktató nevelők és szertartásmesterek lehettek a mai tánctanárok ősei. Mivel az udvar ízlése követőkre talált a nemesség és később a feltörekvő polgárság körében, mindig nagy hatással volt, mit táncol az udvar.

 
A báltermek táncai jelentősen eltértek az egyszerű emberek táncától. Előre megtervezett, szigorú koreográfia szerint nem is táncolták, inkább lejtették őket. A táncosok, körben, sorokban vagy oszlopokban táncoltak. Általában a két nem külön sorakozott fel, és ha együtt is táncoltak, nem értek egymáshoz, kerülgették egymást. A fejlődés azonban itt sem állt meg. Először a leány a kendőjét nyújtotta a fiúnak, és a kendő két végét fogva, már egymással táncolhattak. Később már a kezüket is összeérintették, vagy kezet is fogtak, vagy az alkarjukat érintették össze tánc közben, végül a XIX. századra már a keringők, a polka és a galopp uralja a báltermeket. Ezzel megszülettek a társasági táncok.

 

A XIX. század polgári forradalmai, az iparosodás és a kereskedelem egyre jobban segítette a táncok elterjedését, nemzetközivé válását. Az 1920-as, 30-as évektől a gramofon elterjedésével és az első tánczenekarok megszületésével felvirágzott a tánctanárok csillaga.

 

A nevelőintézeteken kívül, ahol a tánc és illemtanárok oktattak, megjelentek az első tánciskolák. A tánctanárok viszont még ekkor is meglehetős szigorúsággal ragaszkodtak az arisztokratikus szabályokhoz. Sok népi, vagy külföldi eredetű tánc nem volt nekik szalonképes. Tiltakoztak is, amíg lehetett, de ha már egy divatőrület elharapódzott és mindenki az új zenére akart szórakozni, táncolni, ők se tehettek egyebet, elkezdtek munkálkodni és létrehoztak olyan táncokat, amik az adott divatos zenére táncolhatók, de megfeleltek a báltermi szabályoknak, ízlésüknek és előképzettségüknek. Így születtek meg például a versenytánc latin amerikai (eredetű) táncai, a swing és a rock & roll tánctermi változatai, illetve az un. divattáncok.

 

Az hogy mely zenék és táncok válnak széles körben ismertté, illetve maradnak fenn tartósan, az idő és a tisztelt "nagyérdemű" közönség dönti el. Ugyanúgy, mint a (komoly és könnyű) zenében, a táncban is vannak klasszikusok. Ezeket a klasszikusokat szokás társastáncként említeni és tanítani.

 

 

Latin-amerikai táncok

 

Az igazi latin-amerikai táncok, mint például a samba, a rumba és a mambó őseinek hazáját Afrikában kell keresni. Ott élt a tánc a harci- és termékenységi táncokban, a szerelmi játékoknál, esküvőkön, aratási ünnepségeknél. Az afrikai táncokat megközelítőleg 40 millió rabszolga magával vitte a 17. és 18. században az új hazába, Dél-Amerikába és a Karib szigetekre (Nyugat-Indiába). Itt az afrikaiak mozgáselemei összeolvadtak a gyarmatosító fehér emberekével, elsősorban a spanyolokéval és a portugálokéval. Érdekes módon, tekintettel a rabszolgák társadalmi helyzetére, ez az összeolvadás viszonylag könnyedén történt. Ellentétben az Észak-Amerikába kitelepített feketékkel, akiknek sokkal hosszabb idő kellett ahhoz, hogy fekete táncstílusukat a fehérek elfogadják. Itt csak a 19. század végén, kezdődött a fekete és fehér mozgáselemek összeolvadása az afro-amerikai táncstílussá, amely az akkori zene segítésével a nagy jazz-korszak kezdetét jelentette. (A cakewalk volt az első tánc a 20. század elején, amely az un. afro-amerikai táncok előfutáraként Európát elérte, ez követték a divattáncok, a onestep, a jimmy, a charleston és a black bottom).

 

 

RUMBA


Kép A rumba kubai eredetű tánc, de a New York-i tánctermekben tűnt fel először a harmincas években. Új ritmusa, pattogó zenéje, jellegzetes lágy mozdulatai lázba hozták a tánckedvelőket. Az nem ismert, hogy a rumba szót mióta használják. A 19. század leírásaiban szenvedélyes, csábító táncként említik, a nő arra törekszik, hogy a férfit kihívó csípőmozgásával elcsábítsa. A rumba szó annyit jelent, hogy "ünnep" és "tánc". A rumba 1930-ban került át Európába. A "The Peanut Vendor" volt az első rumbasláger, amely a világot meghódította. Az első rumba koreográfiát az angolok dolgozták ki, melyet a franciák és a németek átvettek. A háború után azonban eredeti formájával ritkán találkozunk az eredetileg gyors ritmusú zenét a lassú rumba váltotta fel. Csak 1945 után fedezték fel a rumbát újból a franciák. Az angolok is foglalkoztak a rumbával. A két "rumba-háborúban" (1956-1958 és 1961-1963 között) a rumba-technika szabványosításáról vitatkoztak. 1964-ben sikerült a versenyek alapanyagaként elismertetni.

 

 

CHA-CHA-CHA


A cha-cha-cha mesterségesen alkotott tánc, a rumbának és a mambónak egy változata.Kép Megalkotója egy kubai zenész, Enrique Jorrin Havannából, aki 1953-ban a túl gyorsan játszott mambóból, amelynek nem volt igazán sikere, megalkotta a lassúbb mambó- cha-cha-chát. A Kubából származó elragadó zene és tánc először Észak-Amerikát hódította meg, ahol 1954-től a legkedveltebb divattánc lett. New York Cityben, a Brodway-n a Palládiumot jelölik szülőhelyének.Azonban Európa is lelkesedett minden latin-amerikai zene- és táncújdonságért. Németországban a cha-cha-chát először 1957-ben Gerd és Traute Hädrich, mint divattáncot mutatta be a Német Tánctanárok Egyesületének Kongresszusán. A tiszta, világos ritmussal és variációgazdag, vidám figurákkal a cha-cha-cha nagyon gyors áttörést hozott. Mint a negyedik latin-amerikai táncot 1961-ben vették fel a versenytáncok közé.

 

SAMBA


Kép A samba afrikai eredetű, ősi népi tánc, amely a rabszolga-kereskedés útján jutott el Brazíliába. Ennek a táncformának a neve a "semba" afrikai szóból származik, ami tipikus csípőmozgásokat jelöl. Szaggatott, rövid mozdulatai a megbilincselt rabszolgák mozgását jelképezik, azt hogy még tánc közben sem tudtak láncaiktól megszabadulni.A brazil partvidéken terjedt el elsősorban, így Rióban, Sao Paulóban, Pernambucóban, Bahiában és Maranhaóban. Ma a samba uralja a brazil zenei életet. A híres karnevál alkalmából évente új, izgatóan elbűvölő samba-melódiák születnek.Magával ragadó, eredeti ritmusa színesen gazdagítja a tánczenekarok műsorát.Az 1920-as években került hozzánk először. Akkor nem vált népszerűvé. Új ritmusát a táncosok a charleston-őrület közepette nem értették meg és slágerszerzőink sem foglalkoztak vele. Új formája Párizson keresztül jutott el hozzánk, s főleg az 50-es években lett népszerű.Egyszerű lépéseit a kezdők gyorsan megtanulhatják, míg a jó táncosok változatos ritmusában, lendületes testtartásában tánckészségüknek megfelelő variációkat találnak.A Samba felvétele a latin-amerikai táncok versenyprogramjába 1959-től meghozta a samba átalakulását a "népies" változattól a sportos sambáig.

 

MAMBÓKép

 

A mambó a rumba dzsesszes formája. A különbség főleg a ritmusban és ezen keresztül a hangsúlyban jut kifejezésre. Amíg a rumba ritmusa gyors-gyors-lassú, a mambóé lassú-gyors-gyors és a hangsúlya a lassú ütemrész végére esik. A mambó is tovább fejlődött, változatos formája két ütem alatt fejezi ki az új jellegzetes mozgást, amely "cha-cha-cha" néven lett népszerű.

 

 

 

 

PASO DOBLE

 

Kép A Paso Doble eredetében spanyol tánc. Bikaviadalt ábrázol, ahol a férfi a torreádor szerepét veszi át, a nő pedig a piros kendőt, a torreádor capa-ját testesíti meg, nem a bikát, mint azt sokszor feltételezték. A férfi és a nő tehát együtt mozog a képzelt bika körül, miközben flamenco-elemeket és arénabeli küzdelemre jellemző stilizált figurákat adnak elő.A mai formájában Franciaországban alkották meg, ahol eleinte főleg táncművészek táncolták, mielőtt show- és később versenytáncként a tánctanárok felfedezték.A latin-amerikai versenyprogramban 1959 óta szerepel.

 

 

 

 

 

JIVE

 

A Jive a nemzetközileg elfogadott elnevezése annak a táncnak, amelynek sokféle, egymássalKép rokonságban álló amerikai tánc volt az elődje. Ezekhez a tartoznak a harmincas évek elején a lindy hop, a blues és a swing, a negyvenes években a boogie vagy a boogie-woogie, a jitterburg és a bebop, és az ötvenes években a rock 'n' roll. Ezekre a táncformákra jellemző volt /még ma is az/, a táncra ösztönző zene, amely ritmus hangsúlyozásával bűvöletébe vont és von fiatalt és időset egyaránt. Ezeket az USA-ban honos táncokat mindenekelőtt az amerikai katonák hozták át Európába, ahol ezek a táncok szabad mozgásstílusukkal, amelyeket akrobatikus dobásokkal is összekötöttek, a fiatalság körében gyorsan kedvelté váltak. A boogie lett a háború után az uralkodó zene. Mint "idegen", "közönséges" tánc azonban nem csak barátokra lelt. A bírálók egy mérsékeltebb formát kerestek, hogy a tánc e módját "szalonképessé" tegyék. Angol tánctanárok alakították ki, valamivel lassabb zenét használva az elegáns, de mégis élénk, mozgalmas Jive-ot. 1968-ban vették fel ötödikként a latin-amerikai táncok közé.

 

 

Standard táncok

 

 

A legrégebbi standard táncként a keringőt kell megemlíteni. A keringő uralta a polkával és a galoppal együtt a XIX. század táncéletét. A társasági táncokban a XX. század elején forradalmi pezsgés kezdődött. Az első táncformák Amerikából kerültek át Európába, többek között 1907-ben a tangó, 1910-ben a onestep, és 1912-ben a ragtime. A modern táncok elterjesztésében mindenekelőtt Párizs vezetett. Ott tartották meg 1909-ben az első világbajnokságot, ezen csak a legújabb táncokkal indulhattak a versenyzők. Ezt követte 1910-ben a második világbajnokság Nizzában.Az I. világháború alatt Franciaországban és Németországban a táncot betiltották. Más volt a helyzet Angliában. Ott az Amerikából jött zenekarok szolgáltatták a zenét az új táncokhoz.Az angol tánctanárok voltak azok, akik 1920 és 1930 között a társastáncokat megújították, és új technikát javasoltak. Az első konferenciájukon 1920-ban ehhez megalkották az alapokat. A húszas évek elején több más konferencián határozták meg az angol stílus alapelemeit és figuráit. Anglia, Európa vezető táncnemzetévé vált. Az angol párok győztek minden nagy versenyen. 1929-ben a "Nagy Konferencián" egy általános érvényű határozatot hoztak, amelyben a slowfox, a quickstep, az angolkeringő, a tangó és a blues táncokat, mint standard táncokat rögzítették. Ez a határozat jelölte ki az egyes táncok tempóit és egyszerű figuráit. 1930 után még számos új figura jött hozzá, mégis lényegében a standard táncokat ma sem táncolják másként, mint akkoriban.Németország 1929-ben fogadta el az angol stílust, majd Skandinávia, Hollandia, Belgium és Franciaország is követte. Az új stílus elterjesztéséről az egész világon az angol tánctanár, Alex Moore gondoskodott az 1936-ban először megjelenő táncbibliájával, a "Ballroom Dancing"-al.Döntő esemény volt 1951-ben a bécsi keringő felvétele a standard táncok közé, amelyet a német tánctanár, Paul Krebs koreografált.A táncsportban ma a standard táncok közé az angolkeringőt, a tangót, a bécsi keringőt, a slowfoxot és a quickstepet sorolják.

 

 

TANGÓ

 

Kép A tangó eredete elválaszthatatlan az argentin néplélektől és fővárosától, Buenos Airestől. Ez az eredet igencsak vitatott. A tangó elnevezés a "tambor" (dob) szóra vezethető vissza, amely olyan ünnepet idéz, amelyet a fekete dél-amerikaiak dobszója kísért. Uruguayban, Brazíliában és Kubában is megjelent a szó a XIX. század elején, szóló és páros tánc jelentésben is.A táncos és zenei befolyás a kubai habanérából és az argentin milongából származik. Ezek vegyítéséből alkotta 1905-ben, az argentin Rodriguez a tangót. A modernizált tangó (Tango Argentino) mindenekelőtt Buenos Aires kikötőnegyedéban, a La Plata nyugati partján terjedt el. A cél a stricik és a prostituáltak közötti szexuális kapcsolat táncos ábrázolása volt, a táncot a bordélyház látogatói táncolták. Az alsó néprétegek növekvő integrációjával a tangó a XX. század kezdetétől Argentínában báli tánccá vált.1907-ben került át a tangó Európába, és mindenekelőtt Párizst bűvölte el. A spanyol-argentin lokálokban tűnt fel először, miután elismert társastánccá vált. Az első tangó versenyt Nizzában tartották. 1912-ben tangó-láz tört ki Európában. Tangó-parti, tangó-tea, tangó-verseny, tangó-divat volt. 1920/21-ben a dél-amerikai tangót az angolok megreformálták. Eleinte még tiltakoztak az egyszerű verzió, a Párizsban és Berlinben táncolt Tangó-Milonga ellen. 1922-ben azonban külön tangó-konferenciát rendeztek Londonban, ekkor hangolták hozzá a tangót az angol mozgásstílushoz. A Nagy Konferencián, 1929-ben a tangót végérvényesen a mai formájában szabványosították, amelyet 1930-tól a németek is átvettek. A szentimentális "Tango Argentino"-t, az attól eltérő jellegű angol tangó váltotta fel, amelyet rándításszerű mozdulatok, elsősorban a fejé, a szenvedélyes előrehaladó mozgások, a hirtelen késleltetések jellemeztek.

 

 

ANGOL KERINGŐ

 

A divatos lassú táncok szükségessé tették a gyors, fárasztó keringő kényelmesebb formájánakKép megteremtését. Így vált népszerűvé az angolok lassú keringője. Dallamos újszerű muzsikájával, lírai hangulatú szövegével meghódította a fiatalságot. A tánc eredetét a boston nevű táncra vezethetjük vissza. Nálunk ezt táncot francia keringő néven ismerték. Miután a boston táncolásához jó hallás, tánc- és variáció készség kellett, csak jó táncosok tudták a tánc szépségét visszaadni, ezért nem is tudott tömegesen elterjedni.Ezt a táncot váltotta fel, 1924-ben az angolok lassú keringője, amely szabályos formában szigorúan a ritmusra épült fel. Könnyen elsajátítható tánc, mely lágy diagonális mozdulataival, dallamos zenéjével hamarosan az egész világon divatossá vált. Az angol keringő, ritmikusan lendülő mozdulatai által, melyet lágy, gyakran szentimentális zenére táncolnak, a legharmonikusabb standard tánccá vált.Gyakran rendezvények megnyitásaként táncolják.

 

 

 

BÉCSI KERINGŐ

 

Kép A mai társastáncok közül a keringő a legrégibb. A neve a német "waltzen" (forogni, keringeni) szóból származik, és a talaján sikló lábak forgó mozgására vonatkozik (Dreher=forgató, Schleifer=csúsztató).Eredetét a XII.századig vezethetjük vissza, amikor "hoppaldei" párostánc néven ismerték. A XVI. században ebből alakult ki a "l ndler" amely még napjainkban is ismert bajor néptánc. Ezt a táncot Németország déli részein és Ausztriában a nép táncmester nélkül táncolta. Később a "deutsche" és a "langaus" fejlődött belőle. Az utóbbi táncban a táncosok egy nagyon hosszú termet a legkevesebb forgással kellett, hogy végigtáncoljanak. A hatóság tilalmi rendeletek hozott a tánc ellen, egészen a XVIII. századig. Tilos volt a partnernő körbeforgatása és pörgetése, levegőbe dobása és átpördítése.A XVIII. század végén a bécsiek "walzer" néven népszerűsítették. 1770-ben Goethe számolt be a "német táncról" szerzett tapasztalatairól, és 1782-ben jelent meg a Néhány szó a keringőről című könyve. A porosz udvarban tanították a keringőt. 1794-ben a porosz királynő, Lujza, aki nem volt tőle elragadtatva, betiltotta (Berlinben a tilalom 1918-ig volt érvényben). A müncheni bálokon viszont játszották és táncolták. Lágy, melodikus zenéje magával ragadta a táncolókat, és varázsos hangulata fiatalt, öreget egyaránt meghódított. Nemcsak a báltermeket uralta, ahol a jó keringőtáncosok páratlan népszerűségre tettek szert, hanem felkerült a színpadra is. Rajongóinak száma még növekedett, amikor a XIX. század végén a bécsi opera is bemutatta. Ezután a keringő tovább folytatta diadalútját úgy, hogy az operettek legvonzóbb betétszáma lett. Lanner és Strauss keringői bejárták az egész világot. A keringő sok változáson ment keresztül, és a mai formája az amerikai boston és a walzer különböző formáiból alakult ki. Az időnként divatossá vált modern táncok mellett a keringő időállónak bizonyult és napjaink modern táncai sem tudták elnyomni.Az osztrák császári és királyi katonatiszt és tánctanár, Karl von Mirkowitsch tette a bécsi keringőt versenyképessé. Neki és a nürnbergi tánctanárnak, Paul Krebsnek köszönhető, hogy 1951-ben a bécsi keringőt standard táncként ismerték el.

 


FOXTROTT, QUICKSTEP ÉS A SLOWFOX

 
 
 
A foxtrott eredete a régi onestep-ben és a rag-ben keresendő. A onestep 1910 körül került átKép Észak-Amerikából Európába, leegyszerűsített mozdulatsoraival hamar népszerűvé vált. Mindenekelőtt Angliában érvényesült, és ott többnyire kiszorította a keringőt. Népszerűségben fel tudta venni a versenyt a tangóval, amelyet inkább a franciák szakterülete maradt.Amikor 1912-ben a ragtime, a tánczene első modern formája Angliában tért hódított, a onestep ből kifejlődött a rag. E tánc sajátos jellegzetessége a behajlított térddel táncolt lépés volt. Később a ragtime és a onestep zenéjét lassabban játszották, így a lépések is lassabbodtak. Ebből fejlődött ki a foxtrott, ami lassú és gyors, előre és hátra lépések sasszéval variált tetszés szerinti váltakozásából állt. Ezt a húszas években az angol tánctanárok fejlesztették tovább. 1922 körül találták meg a foxtrott még ma is érvényes formáját. 1924-től a foxtrott a más-más gyorsasággal játszott zene alapján egy lassúbb variációra, az un. "slow foxtrottra" (slowfox), és a gyorsabb foxtrottra, az un. quickstepre vált szét.A slowfox a lineáris lépésmintát követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul.A quickstep-et a legvidámabb és legsziporkázóbb társastáncnak tekintjük. A II. Világháború után alapos stílusváltozáson ment át, azáltal hogy ekkor ritmikus szökellő lépésekkel egészült ki.
 
 
 
 
 
Kép
 
 
 
Manapság egyre inkább kedvelt táncstílus az ELECTRIC-BOOGIE.
Erről a legtöbb infot a következő oldalon találjátok:
www.electricboogie.hu
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kép Végül az általam is kedvelt és a klubbokban a disco után  legnagyobb teret hódító tánc és zenei stílus a HIP-HOP:
 
A hip-hop Amerikában, a gettó negyedekben született meg a színes bőrűek világában, majd Európában is divattrenddé vált. Egyre többen rappeltek és egyre több falat díszített graffiti. A hip hop sokak számára nemcsak divat, de életforma is egyben.

 

Zene

 

Rap ügyben elég nehéz eligazodni a rocktörténeti lexikonokban és szócikkekben. Kezdetben szinte ismeretlen alternatív ("földalatti") kiadók jelentették meg a felvételeket. Annyi biztos, hogy 1979-ben a Sugarhill Gang már szerepelt a nemzetközi sikerlistákon Rappers Delight című dalával, s ezzel talán ők tették le e stílus alapkövét. Azóta viszont tart az áradat. A magyarázat egyszerű: a rap egyfajta szelepet jelentett mindazok számára, akiknek volt mondanivalójuk, és a rap segítségével könnyebben kifejezhették azt. Így akár utcakölykökből is lehetett sztár. Számos változata alakult ki e stílusnak a kemény, agresszív gengszter-raptől kezdve egészen a guru-rapig. A divathullám Magyarországot sem kerülte el. Számos sikeres zenekar tanúskodott erről: Rapülők, FLM, Hip Hop Boys és még sokan mások. A stílus szerves része az improvizálás. Egy igazi rapper bármilyen témában remekül tud rögtönözni. Ez a szabadság a rap legnagyobb vonzereje!
Hogy jobban lássuk a zene fejlődését, következzen egy rövid időrendi áttekintés a fontosabb évszámokkal és eseményekkel.
 

A hip-hop zene gyökereit egyesek egészen az 1920-as évekig vezetik vissza, amikor megszületett az első blues felvétel, mely összekapcsolta az afrikai és az amerikai zenei hagyományokat. Ugyanebben az évtizedben jelentek meg az első olyan felvételek, melyeknek már mondanivalójuk is volt. A '30-as évek blues előadói alapozták meg a későbbi Rhythm and Blues fejlődését.
Az első rapnek nevezhető dal 1939-ben jelent meg Boo Boo La La címmel.
1944-54 között a háború utáni gyors fejlődés része lett a Chuck Berry és más előadók által alkalmazott dupla ritmusú R&B, amit később rock-n-roll néven ismert meg a nagyvilág.
A '60-as években jött divatba a gengszter stílus, mely az elbeszélő részeket kerékcsikorgással és puskaropogással színezte.
1970-hez köthető a hip-hop úttörőjének nevezett banda, a Last Poets felbukkanása, akik keverték az élőbeszédet, a jazz dobot és az instrumentális (hangszeres) zenét.
1973-ban látott napvilágot Stevie Wonder: Living for the City című dala, mely új stílust, a soult mutatta be a közönségnek. A dalnak politikai üzenete volt, és az új trendeknek megfelelően keveredett benne a zene és az utca zaja.
A '70-es évek második felének jellemzője a jamaikai reggae kialakulása a New York környéki területen, és a disco térhódítása és uralma, mind a rádió hullámain, mind a klubok világában. Megjelentek a szintetikus zene első képviselői is (pl. a német Kraftwerk) elsősorban Európában, mely alapot biztosított a későbbi electro-funk stílusnak (pl.: Afrika Bambaataa). Az évtized utolsó éveiben New York körzetében tartották meg az első utcai party-kat, ahol DJ adta a zenét, és aki alkalomadtán rappelgetett is.
1979 volt a Sugarhill Gang: Rappers Delight című számának éve, ami ekkor került az érdeklődés középpontjába.
1980-ban lépett színre az első női együttes, a Sequence, és került a listákra utat nyitva ezzel a későbbi formációknak, énekesnőknek és olyan női rap bandáknak, mint a Salt-n-Pepa.
1981-ben rögzítettek lemezre első ízben DJ scratch-elést.
A következő években a stílusok egyre jobban keveredni kezdtek egymással újabb és újabb változatokat hozva létre a zenei palettán. 1982-ben jelent meg az első techno-funk, majd 1983-ban az első hip-hop és jazz keverékéből született dal. De ugyanennek az évnek köszönhetjük a hip-hop / dance stílust is.
1983 jelentette a régi iskola végének a kezdetét, amikor is feltűnt a színen a Run D.M.C. nevű együttes.
1984 az első hip-hop bandákból álló turné, mely a stílus népszerűsítését tűzte ki célul. Ezen a Run D. M. C. mellett fellépett a Kurtis Blow, a Whodini, a Fat Boys és a Newcleus is. Szintén ebben az évben jött létre az első kizárólag rap zenéket szóró rádióadó Los Angelesben.
1985 a Salt-n-Pepa debütálásának éve volt.
1986-ban a hip-hop betört a pop listákra, az MTV-be és egyéb médiákba is a Run D. M. C. Aerosmith feldolgozásával, a Walk This Way-jel.
Végül 1988 volt az igazi gengszter rap térhódításának éve.

 

 

Graffiti


Kép A graffitikkel a fiatal képzőművészek ugyancsak megteremtették a saját festési stílusukat. Náluk a szóródoboz helyettesíti az ecsetet és a palettát, a műterem pedig az utca, a vonatok, ?, az egész világ. Mindez persze sok országban tilos.

Kép

 

 

 

 

Külföldön - ha elkapják az ilyen festékszóró művészeket - pénz- vagy börtönbüntetés vár rájuk. Az alkotások motívumai rendkívül sokfélék: a legcikornyásabb karakterektől (nevek kezdőbetűi) egészen a gigantikus festményekig mindnek megvan a maga sajátossága.


 

 

Tánc

 

Párhuzamosan az új zenével kialakult - ugyancsak utcákon - egy sajátos táncstílus is, amelyet a tánc jellege, látvány, mozgássorai alapján breaknek neveztek el. A breaktáncos - egyedül vagy csoportosan - a legfantasztikusabb pózokba, figurákba tekeredik, "törik" bele, s amennyiben késztetést érez, akár a feje tetejére állva is forog a földön. Ma már ez a szabad táncforma is művészetté alakult át. Számos stílusváltozata létezik, melyekből világbajnokságokat is rendeznek.

Kezdetben azonban a break sem aratott osztatlan sikert. 1980-ban például letartóztatták a High Times Crew banda tagjait, mert a washingtoni metró területén mutatták be tánctudásukat a közönségnek.
A breakből fejlődhetett ki a hip-hop és a funky mint táncstílus, melyeket az európai közönség főként a TV csatornáin keresztül ismert meg. A video-klippek jól ismert koreográfiái és mozdulatai nagyrészt ehhez a két stílushoz köthetőek. A hip-hop és a funky közti különbség talán még nehezebben megfogható, mint a zenében. A funky sokkal inkább "fekete" zene és tánc, míg a hip-hop ma már inkább a fehérek stílusa. A funky lágyabb, kicsit lassabb zenéjét tükrözi a tánc is: lágyabb, kerekebb, lazább mozdulatok alkotják, a hangsúly a lent van, kevés benne az akrobatikához közelítő elem. Ezzel szemben a hip-hop egy keményebb, szögletesebb változat, ahol a mozdulatok hangsúlya fent van, a táncosok ugrálnak, alkalomadtán a földön fetrengenek.

Mint a breaknek, ugyanúgy a hip-hopnak is megvan a versenyváltozata. A hivatalos versenyeken a táncosok több kategóriában indulhatnak. A kategóriák szabályai sokban hasonlítanak egymásra, de jó néhány dologban különböznek is egymástól.

 

/Az oldal folyamatosan bővül.../